Egy napja, hogy megtudtuk, hogy nem lesz, ki hol volt...

Egy hete, hogy búcsút mondtunk, így jobb volt...

A fájdalom, mely szívünket mardossa, itt lel otthont, írva sorról-sorra.

Felállunk, s újra indulunk hamar, hisz velünk van, ki itt él,

s nap mint nap kéri, öleli, fájón, bújón, nevetve,

Anya ölelj meg csak még egyszer...

Apa vigyél magaddal vonattal, rajzolj velem még az aszfaltra...

Autót, labdát, csigát és madarat,

mondd nekem újra, hogy nem szabad...

Mondd nekem, hogy ügyes vagy, gyere, csak bátran,

s nézd el nekem, ha mégis elhibáztam..