A gyerek iskolájából tegnap hazahoztam a bent maradt holmiját. Könyvek, tornaruhák, rajzeszközök, a büdös kis tornacipője...:))

Azok a tanárok, akik csak hírből ismerik a történetet, kis híján ujjal mutogattak rám. Borzalmas volt, én éreztem magam rosszul. Mert ez még gyerekektől csak-csak, de értelmes tanároktól. 

A Fiút összesen 3 tanítónéni tanította - még csak első osztályos volt - de ők a temetésen is ott voltak. Ritka jó pedagógusok, annyira hálás voltam, hogy ilyenek tanítják a Fiút. Most fel lett adva nekik is a lecke. Ott maradt egy osztály, 26 kis elsős gyerek, mind 6-7 éves, akiknek most fel kell dolgoznia, hogy egy osztálytárs meghalt, és nem lesz többet. Tudom, hogy nem az én problémám - de mivel az első diplomám nekem is pedagógus, még ha nem is vagyok gyakorló - átérzem a feladat súlyát. Viszont megköszöntem a tanító néniknek, hogy nem hozták ki a gyerekeket a temetésre.

Nem lesz könnyű, ezekkel a kis gyerekekkel és szüleikkel nap mint nap találkozni fogok, hacsak el nem költözök ugye, de azt meg - egyelőre legalábbis - nem akarok. Persze ha elviselhetetlen lesz látni az osztálytársakat felnőni, akkor lehet, mégis odébb állok... de csak akkor. 

Hétfőn bent voltam a férjem boltjában, ez egy másik, a miénkénél nagyobb városban van, bekapcsoltam a számítógépét, és mind az 526 e-mail címre válaszul megírtam, hogy sajnos már nem tudunk segíteni. Viszont ők segíthetnek, a boltból bármit elvihetnek fél áron. Hogy legalább a hátralévő adósságokat ki tudjam fizetni, hiszen a NAV-ot nem érdekli, hogy szerencsétlen vállalkozó meghalt...ha van életben maradt örökös, fizesse ki, ami a NAV-nak jár. Szerencsére nincs nagy hátralék, csak a szokásos, erre azért mindig figyeltünk, de mindent befizetni, lezárni, "könyvvizsgálóztatni", azért még pár-százezer forint lesz... Beszéltem a könyvelővel, a bankkal, hogy összeszedjük, ki tartozik a férjem vállalkozásának... Egyedül dolgozott, így most mindent egyedül kell bezárnom.

S közben a saját vállalkozásom feladatai is itt vannak. Persze nézhetjük pozitívan a dolgokat, most nem megyek a gyerekért 4-re az iskolába, így naponta 3-4 órával többet tudok dolgozni....  csak hát nem mindig tudom - értem, minek dolgozok még....