Ma indultunk volna a nyaralásra... Itthon ülök és bőgök a 30 fokos lakásban. Egész hétre remek időt jósolnak, én csak sírni tudok azon, hogy nem élvezhetjük...

Bárhova nézek, mindenhol ott van valami, amiről egy történet jut eszembe: RÓLUK. 

Napok óta nem csinálok semmit, csak nézek ki a fejemből és kóválygok a lakásban. És sírok.

Most ért véget az első tanítási év, most végezte volna el a Fiú az első osztályt. 

Margó hívott, menjek le hozzájuk pár napra, de nincs kedvem a gyerekeit látni... meg a boldog családját.

Cikáznak a gondolatok, az emlékek, írni sincs kedvem...