Hogyan kell leírni azt, hogy örülök, hogy van Ő és van a Fiú. No meg a Kutya....

Talán csak a kis Hörgcsög az, akit minden szemrebbenés és érzelmi vihar nélkül tudnék nélkülözni.

Egérfóbiám van. Kislánykorom óta. Leginkább az a hosszú, csupasz farok, ami irtóztat. A Hörcsögnek nincsen hosszú csupasz farkincája, mégis olyan nekem, mint egy egér. 

De a Fiú annyira akarta, úgy szereti, gondozza, a hétévesek rendíthetetlen magabiztosságával...

 

Nagyon jó itthonról dolgozni. Itthon lenni, amíg ők munkába, iskolába. Csak a Kutya, aki megosztja a társtalan munka magányát.

 

Tegnap este számba vettem kislánykori álmaimat. Legrégebbi emlék, amire visszaemlékszem, hogy pénztáros akartam lenni hároméves koromban, mert annak jó sok pénze van... Ez az álom nagyjából 3 percig tartott, míg elmagyarázták, kié is az a sok pénz.

A következő vágyam, hogy színésznő legyek:), egészen addig tartott, míg elmondták, hogy akkor a közönség engem nézni is fog. Szégyellős kislány lévén, hamar elengedtem ezt az álmot is.

Egy fiú határásra engedtem el azt az álmom, hogy fényképész legyek - bár megpróbáltam érettségi után felvételt nyerni a képzésre -, de könnyedén engedtem, a hiúságomra és a fiúra hallgatva. (Szép kis perspektíva: érettségi után szakmunkásképzőbe menni. Akkor még hittem, hogy az intelligencia és az iskolázottság összefügg. Ezért mentem főiskolára inkább. Bár tudtam, hogy ennek semmi köze az álmokhoz...)

Majd a következő álmom az volt, hogy 28 éves koromig megszülöm mindkét gyermekem, de még jelölt sem akadt, akit apaszámba vehettem volna.

De legnagyobb veszteségként a vissza nem térő magzatok elveszítését éltem meg.

Most kezdem megtanulni elengedni a vágyat, hogy kétgyermekes anya legyek, hogy testvért adjak a Fiúnak. Az én testem nem hallotta meg ezt a vágyat.

"Tanulj fiam alázatot...", és örülj annak, ami van, hiszen a sikeres és boldog ember pont attól sikeres és boldog, hogy nem vágyik többre, mint ami elérhető számára...