Akik itt a házban szánakoznak, sajnálnak, nyarvikolnak... borzasztóan zavarnak. Nem is ismertek minket, max. látásból. Jönnek a marha okos közhelyekkel...

Az egyik kedvencem: "az idő majd meggyógyít". Egy nagy hazugság. Vesztettem már el két gyermeket, igaz, még magzati korukban, de még azt sem gyógyította be semmilyen idő!

A másik kedvencem: "jaj, az semmi aranyoskám, az én férjem/apám/nagyanyám...stb." Mintha bármit is enyhíthetne az, hogy nekik máshogy volt...

De elhatároztam, én azért is talpra fogok állni. Lehet, hogy több évbe fog ez beletelleni, de már csak azért is megmutatom a világnak, hogy lesz - majd egyszer, ha erőm adja - "B" tervem!