Nem első alkalom, hogy kettesben mentek el. Tegnap egész délután együtt rótták a várost, vonatoztak, buszoztak, az állatkertben kötöttek ki. Fáradtan dőltek be este az ágyba.

Ma rokonlátogatásra mentek, jó, nagy kert van, a fiú játszhat, apja kertészkedhet, hiányzik az udvar, most kiélheti magát, a kutya ugathat és senki rá nem szól. 

Én itthon ülök, és azon morfondírozok, ilyen üres lenne a lakás nélkülük. Senki nem mondja, hosszan elnyújtva, hogy aaaaaaaaaaaaaaaanya, nincs aki a nadrágomat húzza egy sétáért, és nincs, aki filmet nézni invitáljon. Nincs kihez szólni - jobb híján a borzalmas tévéműsor szól, tíz percig bírom, s még el sem mentek, már hiányozni kezdenek. Iszom egy kávét, írok egy levelet, hah, kézzel... 

Összerámolom a lakást, vacsorát készítek és így várom haza a legfontosabbakat.