Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.

Leírás

Igaza van Syrusnak, a legkisebb lábnyom is nyomot hagy a nedves homokban, a suttogás is hallatszik egy barlangban, egyetlen hajszálnak is van árnyéka. Tudom, hogy időnként hátra kell lépni, hogy nagyobbat ugorhassunk előre, lendületet kell venni, s úgy futni neki az akadályoknak. Közhelyek, közhelyek, közhelyek.

Utolsó kommentek

Top 5

  1. És magunkhoz kell lassan térni, ha fájdalmas is
  2. Eltemettük, elsirattuk, elbúcsúztunk
  3. Délután temetünk
  4. Repedezik a cipőm.
  5. Telnek a hetek. Elmúlik az idő.

Címkék

Címkefelhő

Címkék » ruhák


Vajon mi az, amit érdemes?

Sokat gondolkodtam, érdemes-e egyáltalán bármit leírni abból a rengeteg gondolatból, ami eszembe jut... Kerül-e előrébb, ad-e vigasztalást.A héten összepakoltam a Férjem és a Fiam ruháit, egy-egy emléket téve félre, és elküldtem az öcsémmel egy távolabbi városba a…

tovább »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Szerző: Aggie.Aggi  2012.05.29. 14:38 3 komment

Címkék: temetés meghalt férj fiú ruhák

süti beállítások módosítása